Karcag bagolyszemmel

Református Középiskolák XVII. Természettudományos Diákkonferenciája

 

Készítette: Albert Krisztián

10. évfolyam

Karcagi Nagykun Református Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium
Felkészítő tanár: Bíróné Varga Tünde

 

 

 


 

Általános áttekintés a madarakról

Az állatokon belül van egy osztály, mely nagyon figyelemre méltó több szempontból is. Ezek az állatok a madarak (Aves). Ahogy a szóhasználat mondja: az ég meghódítói. Az evolúció során testük tökéletesen alkalmazkodott életmódjukhoz, mind szaporodási, mind táplálkozási, élőhelyi szempontból. A madarak olyan gerinces állatok, melyek az őskori hüllőkből fejlődtek ki. Ennek bizonyítéka az 1861-ben Németországon előkerült Archaeopteryx fosszíliája, mely megmutatja, hogy ez az élőlény átmenetet képezett a hüllők és a madarak között. Hüllőkre jellemző csontváza és fogai, de már madarakra jellemző szárnyai és tollai voltak. Ez hatalmas áttörést jelentett a tudományban a madarak kialakulásával kapcsolatban.

A madarak meszes héjú tojásokkal szaporodnak, mely szintén az ősi dinoszauruszokra volt jellemző. Belső megtermékenyítésűek, egyes fajoknál a párzószerv meg is jelenik, mint például a récéknél. A legtöbb faj fészket is épít, hogy legyen hol elhelyezni tojásait és felnevelni fiókáit. Vannak madarak, melyek megüresedett harkályodút, vagy fában korhadt üreget, esetleg mesterséges fészekodút vesznek igénybe az utódneveléshez.

Külsejük is érdekes, ugyanis testüket tollak fedik, melyek összefüggően védik a madarat. A tollruha sem egységes dolog, testtájékonként változik a tollak fajtája, formája, célja is. Külön tollak segítik elő repülést, az állat melegen tartását, a repülésben való kormányzást. A repülésben főleg az evezőtollak vesznek részt, melyek segítségével a madarak képesek tartósan a levegőben emelkedni, haladni. A törzset a fedőtollak melegítik, védik a külső környezeti hatásoktól. Ezeknek formája legtöbb esetben megegyezik, csak méretben térnek el egymástól fajonként. Színüket befolyásolják a faj életfeltételei. Ha olyan élőhelyen fordul elő, ahol szüksége van például olyan színekre, hogy elrejtőzzön, a tollak segítenek neki ebben. De gyakran párválasztási célt is szolgálnak a színek, mely egy érdekes formája a madarak kommunikációjának.

Belső testrészeik is teljes mértékben alkalmazkodtak az evolúció során. Csontozatuk üreges, így tömegük kisebb, ezzel is elősegítve a levegőben tartózkodást. Izomzatuk, tüdejük nagyon erős. Fogaik nincsenek, helyette csőrük van, mely szintén a súlycsökkentés miatt alakult ki.

Érzékszerveik külön említést érdemelnek, főleg a ragadozó madarak esetében. Szemük sokkal jobb az emberénél. Felépítésük hasonló, mint az emberé, de mégis kifinomultabb, érzékenyebb, életük elengedhetetlen része. A ragadozó madarak jó látásáról a sasok jutnak eszünkbe, mint ahogy azt a köznyelv is használja, mint „sasszemű”. Tudományos alátámasztások, vizsgálatok körülbelül 20 éve folynak. A madarak esetében nagyon fontos a térlátás. Azok a madarak, amelyek arca lapos, szemük előre néz, nagy tárlátásúak, két szemükkel egyszerre tudnak egyetlen dologra koncentrálni. Táplálékszerzésben ez elengedhetetlen adottság.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a madarak nyughatatlan, rendkívül tevékeny állatok. Bizony itt is vannak kivételek, melyek valójában tévesen nevezhetők nyugodt szárnyasoknak, csak első látásra, hallásra tűnhetnek annak. Ezek a madarak a baglyok, ez a dolgozatom témája.

 

Általános áttekintés a baglyokról

A baglyok a többi madártól élesen elhatárolódó csoportot alkotnak. Külsejük alapján főleg a lappantyúakhoz hasonlítanak. Tollazatuk dús, puha, így méretük is nagyobbnak tűnik, mint valójában. Csüdjük is tollas, mely kevés madárfaj sajátossága. Külső lábujjuk a vetélőujj, mely előre és hátra is fordítható. Erős, kampós karmaik és horgas csőrük van, melyek egyértelműen a ragadozó életmód jelei. Főleg éjszaka aktív állatok, de vannak fajok, melyek nappal is járnak táplálék után. Hazánkban ilyen faj például a Réti fülesbagoly (Asio flammeus)

Ha azt mondanánk rájuk, hogy nyugodt, lusta, sokat pihenő állatok, nem teljes mértékben lenne igazunk. Csak látszatra tűnnek semmittevő madaraknak, de a látszat csal. Legtöbbször nappal láthatjuk őket pihenni, ugyanis főleg éjszaka aktívak. Sötétben járnak táplálkozni, érzékszerveik is ehhez alkalmazkodtak. Ezek a madarak szinte mind ragadozóak, tehát szervezetük hosszú távon igényli a hús jelenlétét, főleg a rágcsálókét, kisebb madarakét. Ennek bizonyítéka, hogy szervezetük is a ragadozó életmódhoz alkalmazkodott, mely az említett testi adottságukon kívül táplálkozásukban mutatkozik meg. Gyakran nem láthatjuk a madarat sem, de az egyedi táplálkozás miatt vannak jelek, melyek elárulják jelenlétét vagy azt, hogy az adott helyet bagoly látogatja. Ezek a jelek a bagolyköpetek. Táplálékukat egészben nyelik le, ezért gyomruk „szelektál”. Nem képes megemészteni a táplálék (főleg rágcsálók, kisebb énekesmadarakat) megemészthetetlen részeit, a szőrt, tollakat és a csontokat, így gyomruk különválasztja, és gombócokba tömöríti ezeket, majd ezeket öklendezik vissza, mely egyértelmű jele a baglyok jelenlétének. A szülők már a kis fiókáknak is húst adnak táplálékul. Kezdetben csőrükhöz nyomják a kisebb húscafatokat, később már az egész zsákmányt, és a fiókák önállóan szaggatják szét a napi táplálékukat.

            Táplálékukat konkrétan főleg cickányok, egerek és pockok alkotják. Éjszaka sötét van, és ők mégis megtalálják őket. Szemük főleg a sötéthez alkalmazkodott, nappal gyakran rosszul látnak az erős fényviszonyok miatt, ez a tér- és színlátás rovására is megy. Sok baleset is történt baglyokkal, amikor épületeknek, ablakoknak repültek, melyek legtöbb esetben végzetesek voltak. Táplálékukat viszont nem csak szemük segítségével szerzik meg. A hallásnak nagyobb szerepe van benne, mint gondolnánk. A baglyok néhány faja ún. fülesbagoly, mely a fejen található kisebb-nagyobb tollfülekre utal. A név megtéveszt, ugyanis ezek csak tollak, nem valódi fülek. A bagolyfajoknak nincs külső fülkagylójuk, a fülnyílás a fej két oldalán, a szemek mellett a tollak, egy-egy bőrlebeny takarásában asszimetrikusan helyezkednek el. Ez azt jelenti, hogy az egyik lejjebb van, mint a másik. Ez azért célszerű, mert amikor a tápláléka rezgéseket, hangokat kelt, akkor a 2 fülébe nem egyszerre jut el a hang, minimális időkülönbség van közöttük. De ha a bagoly a fejét forgatja, és a rezgések forrása pontosan előtte van, akkor a hang egyszerre jut el mindkét fülnyílásba, így a bagoly ki tudja következtetni centiméter pontossággal is akár azt, hogy hol kell lecsapnia. A füleket fedő tollak jellegzetes tollkoszorút alkotnak a fejen, melyet fátyolnak nevezünk. Ezek az érzékeny tollak fogják fel a hang által keltett rezgéseket, és továbbítják a fülnyílásba. A bagolyfélék sajátossága az is, hogy fejüket nem egyenes vonalban, hanem lefelé tartják. Ezáltal képesek a rezgéseket még érzékenyebben felfogni.  Amikor már a táplálék felé repülnek, hogy zsákmányul ejtsék azt, egy újabb sajátosság segít nekik ebben. A baglyok nesztelenül, hang nélkül képesek repülni. Ez a tulajdonság a szárny evezőtollaiban rejlik. Az evezőtoll egyik részén apró serték helyezkednek el. Amikor egy sas repül, akkor az evezőtollai repülés közben apró légörvényeket kavarnak, melyek a madár repülésének jellegzetes suhogó hangját adják. A bagoly sertéi a vadászat közben ezt még kisebb, úgynevezett mikroörvényekre bontják, melynek következtében a madár röpte nesztelen. A zsákmány megölésében éles, horgas karmuk játszik fontos szerepet, horgas csőrüket csak a táplálék széttépésére használják.

            A baglyok szaporodásával kapcsolatban is elég egységesek és jellegzetesek a tevékenységek. Legtöbben nem építenek fészket, tojásaikat a költőüreg (fali üregek, mesterséges fészekodúk) csupa aljzatára rakják, vagy egy kikapart földi üregbe. Hazánkban a Réti fülesbagoly (Asio flammeus) az egyedüli bagolyfaj, mely szegényes bár, de fészket épít növényi részekből a magas zsombékosba, magas fű közé. Néha még más madarak megüresedett fészkét is használatba veszik, legtöbb esetben a Vetési varjú (Corvus frugilegus) elhagyott otthonát veszik igénybe. Ennek ellenére mégis a legtöbb faj odúlakó. Tojásaik minden esetben fehér színűek, és meglepően gömb alakúak. A fiókák a tojások lerakásának megfelelő sorrendben kelnek ki, ezért gyakran különböző nagyságúak, fejlettségben is eltérőek lehetnek. Azokban az években, amikor a táplálék kevés, nagyon sok fióka elpusztul, és a fészekaljakból is kevesebb kerül ki. Ezek az évek nagymértékben befolyásolják a bagolypopulációt.

 

Hazai bagolyfajok

A bagolyalakúak (Strigiformes) rendjén belül 217 faj van, ebből 13 faj fordul elő a Kárpát-medencében. Magyarországon a következő fajok fészkelnek:

o  Erdei fülesbagoly (Asio otus) – rendszeresen fészkelő faj, elhagyott varjúfészkekben, de üres virágládában is észlelték költését

o  Füleskuvik (Otus scops) – szorványos fészkelő, odúkban költ

o  Gatyáskuvik (Aegolius funereus) – az Északi országrészben észlelt faj, de költését még nem sikerült bizonyítani

o  Gyöngybagoly (Tyto alba) – rendszeres fészkelő, elhagyott épületekben, padlásokon költ

o  Kuvik (Athene noctua) – rendszeres fészkelő, elhagyott tanyákon, állattartó telepek épületeiben költ

o  Macskabagoly (Strix aluco) – rendszeres fészkelő, üregekben, főleg fák odvaiban, mesterséges fészekodúkban költ

o  Réti fülesbagoly (Asio flammeus) – rendszres fészkelő, vizes, ingoványos zsombékosokban költ

o  Törpekuvik (Glaucidium passerinum) – észlelt faj, de költését még nem sikerült bizonyítani

o  Uhu (Bubo bubo) – az északi országrészen észlelt faj, hazánkban néhány helyen, főleg kőbányákban, sziklafalakon költ

          Ezek a madarak télen nem vándorolnak el, viszont nem is olyan aktív állatok, mint a melegebb évszakokban. Mégis vannak fajok, melyekkel télen gyakrabban találkozhatunk, mert az élőhelyükön lévő táplálékhiány a lakott területekre kényszerítik őket. Csoportosan jelennek meg a városokban, falvakban, ahol több táplálékot találnak. Ez a jelenség az említett fajok közül az erdei fülesbagoly egyedeire jellemző. Ritkább időnként a réti fülesbagoly is bemerészkedik a városba, mint ahogy az idén Túrkevén is megtörtént, bár az előbbi faj gyakrabban látható, mint az utóbbi. Ha jól ismerjük a madarat, annak sajátosságait, könnyen felismerhetjük, és megtalálhatjuk őket.

 

Általános áttekintés az erdei fülesbagolyról

          Az erdei fülesbagoly közepes nagyságú bagoly. Jellegzetes tollfülei vannak, melyre magyar neve is utal, de ezek nem valódi fülek. Barna színű, testhossza körülbelül 35-40, szárnyfesztávolsága 90 centiméter. Karcsú testű, arca megnyúlt. A baglyokra jellemző vonások könnyen fellelhetők rajta.

          Nagyobb, zárt erdőségekben élő bagolyfaj, de megtelepszik a facsoportokkal körülvett réteket is. Fészket nem épít, elhagyott szarka vagy varjúfészekben költ. E faj napjainkban egyre közelebb kerül a lakott területekhez, ugyanis már észlelték fészkelését ablakpárkányra felakasztott üres virágládában is. Nem zavarta, hogy nagyon közel volt az emberekhez, és sikeresen nevelt fiókákat is. Ennek a különös fészkelési esetnek az oka az, hogy az utóbbi évtizedekben a lakott területek aránya jelentősen megnőtt, ezzel visszaszorítva sok állatfaj, köztük e bagoly élőhelyét is. Áprilisban, ritkán májusban költ. Barna színe jól elrejti az ágak között, szórványosan ül a tojásokon. Amíg kotlik a tojó, a hím hordja neki a táplálékot. A tojásokon 26-28 napig kotlik, mely az első tojás lerakása után kezdődik. Májusban rendszerint az összes fióka kirepül, de sokáig, egészen őszig szüleikkel maradnak, míg önálló éjszakai vadászok nem válnak belőlük. A fiókák jelenlétét gyakran síró hangjuk árulják el. Az erdei fülesbaglyokra jellemző – mint a legtöbb bagolyfajra – hogy a párok hosszú időn át ragaszkodnak revírjükhöz (saját területükhöz, melyet határokkal látnak el a terület megtartása érdekében más bagolyfajokkal szemben).

          Táplálékát szinte kizárólag rágcsálók (pockok, egerek) alkotják. Kiemelkedő pontról figyelve nézi ki zsákmányát, de ebben a fejlett hallása is segíti. Éjszaka aktív a vadászatban. Télen, mikor beköszönt a hideg idő, a rágcsálók is a lakott területek felé veszik az irányt, ahol bőven találnak maguknak élelmet. A baglyok ezt kihasználják. Ők is azért jönnek a lakott területekbe, hogy a táplálékot kereső rágcsálókat fogják meg. Legtöbb esetben csoportosan láthatók a park fáin, és sokszor akár 100-200 bagoly is lehet egy kisebb területen. Éjszaka a terület megüresedik, mert a vadászó baglyok elmennek, hatalmas helyeket bejárva élelem keresése közben. Több magyarországi város számolt be bagolyinvázióról, mint például Szolnok is.

 

Motiváció a kutatásra

          Erdei fülesbagoly invázióval kapcsolatban rengeteg személyes élményem van, naponta láthatom őket a téli hónapokban. Karcag – ahol lakom – szintén élő példája annak, hogy a baglyok gyakran veszik igénybe a lakott területeket a hideg hónapokban. Régóta így van ez ebben a városban. Gyerekkorom óta érdeklődök a madarak, különösebben a baglyok iránt. Ez a jelenség kiváló lehetőség arra, hogy többet tudjak meg arról, ami nem látszik, és mégis ott van a „háttérben”. A bagolyinváziós jelenség okát az utóbbi egy évben kezdtem el kutatni. Motivált az, hogy saját magam alkothatok képet egy dologról, mely egyszerűnek tűnik, de mégsem az. Hosszas kutakodásba kezdtem, mely említésre méltó. Javarészt önálló munka eredménye ez, de ismerősök kisebb segítségével tökéletesíteni tudtam kutatásomat. Gyakran nem elég az, amit látunk. Ha nem látunk a dolgok mögé, nem keressük azok okát, akkor az adott dolog keveset ér. Minél többet meg kell tudnunk róla, hogy tudjuk az igazságot. Kemény munka árán nekem is sikerült az, ami a célom volt. Egy hely, pontosabban egy utca kutatása, vizsgálása volt a segítség abban, hogy választ tudjak adni egy kérdésre, mely főleg a karcagi emberek körében merült fel. A kutatásom itt részletesen bemutatom, beszámolok a kutatás menetéről, eredményeiről.

          Kutatásom az erdei fülesbaglyok e városba költözési szokására irányul. Karcagon minden télen lehet látni telelő, nappal pihenő baglyokat. A dologban a furcsa az, hogy ezek a baglyok már évek óta szinte csak az egyik utca területét veszik igénybe. Az okát nem tudjuk, hogy miért éppen ezt a helyet választották. A kutatásom sikerrel járt, megtudtam mi az oka annak, hogy szinte csak ezen a helyen fordul elő legtöbbjük.

            Karcag 22 ezer főt számláló kisváros Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részén, nyugati határát képviselve a Hortobágyi Nemzeti Parknak. A Hortobágyi Nemzeti Park főleg szikes puszták otthona, nincs ez másként Karcag környékén sem. Karcag környékén kevés a nagy, összefüggő erdőség, de ahol van, ott sok élőlény található, melyekkel télen akár a városban is találkozhatunk. Idetartoznak ezek az erdei fülesbaglyok is, melyek mér évek óta télen a városba telepedve próbálnak életben maradni.

            A város eléggé ismert hely lehet a baglyok körében, ugyanis télen százaik gyűlnek össze a város különböző pontjain, de a fő „találkozóhely” a Varró utca egyik mellékága. Ez a hely széles körben ismert az emberek között is, mégpedig annyira, hogy ha egy régi lakosnak azt mondanánk, hogy „a baglyos utca”, egyből tudja, melyik utcáról van szó. Télen a környéken bicikliző embereket gyakran lehet hallani, hogy a baglyokról beszélgetnek, és hívják egymást, hogy nézzék meg ezt a „karcagi csodát”. Dolgozatom fő témája is ez a bagolylelőhely, hogy választ tudjak adni a kérdésre, mely a leggyakoribb ezzel kapcsolatban: Miért pont ez az utca az, ahol sok bagoly téli pihenőhelye van? Saját megfigyelések alapján próbálom megoldani a rejtélyt. Az biztos, hogy egyedül pihenő példányokat láthatunk a házak udvarán álló öreg fákon, bagolycsoportok előfordulnak a város más pontjain is, de nem olyan nagy létszámban, mint a Varró utcában.

            A kutatás elején több feltételezésem volt, melyeknek a megvizsgálása után mindig egy picit közelebb kerültem a megoldáshoz. Első az volt, hogy a fák nagy szerepet játszanak ennek a kis utcának az életében. Másodikként azt gondoltam, hogy a táplálék is fontos tényező lehet abban, hogy ennyi bagoly gyűlik ide. Harmadik helyen pedig az utca zajossága állt.

 

A kutatás menete

            Az első feltételezést számlálásokkal próbáltam bebizonyítani, melyeket decemberben, januárban és februárban tartottam. A tél eleji, vagyis a decemberi számlálásnál egyik alkalommal összesen 183 példányt figyeltem meg a különböző fákon. Januári számlálás eredménye 203 bagoly volt. Februárban több alkalommal számoltam, 14-én 146, 19-én pedig 152 egyed tartózkodását jegyeztem fel. Az első feltételezés érdekében a februári számlálás közben feljegyeztem a fák fajait is, melyeken a baglyok pihentek nappal. Ezek közt volt kőris, hárs, nyár, tuja, juhar, lucfenyő, nyír és fűz. Mindkét februári számlálás alkalmáról készítettem diagramot a fán lévő elhelyezkedésről. Ebből kiderült, és ábrán is szembetűnően látszik, hogy a legszívesebben használt fa a lucfenyő. Ennek oka az, hogy a lucfenyők örökzöld fák. Ez abban mutatkozott meg egyértelműen, mikor az idő tiszta volt. Nem esett hó, ezért több bagoly ült a lombhullató fákon, de amikor erősen havas lett a táj, a baglyok a lucfenyőkre húzódtak vissza, bebújtak az ágak alá, ami megvédte őket a havazástól. Kerestem hasonló helyeket a városban, és bizony ott is találtam nappalozó madarakat, mert a fáknak hasonló szerepük volt a többi helyen is.

            Idén, rajtam kívül a helyi természetvédelmi őrszolgálat munkatársai is tartottak számlálást az egész városban, melyet közzétették a Karcagi Hírmondó nevű helyi újságban is. Elmondásuk szerint télen, a számlálás ideje alatt körülbelül 200 példány tartózkodott Karcag város területén.

            A második feltételezés kutatásához az egyik legfontosabb életfeltételt kellett szem előtt tartanom, a táplálékot. Ez a fő oka annak, hogy városokban telelnek, de ez még nem lehet bizonyíték arra is, hogy az utcán is ezért vannak. Hogy kiderítsem a helyes állítást, táplálékelemzést kellett végeznem. Az utcában előforduló baglyok jelenlétét szintén gyakran elárulják köpeteik, melyeket megtalálhatunk a járdán és az úton tömérdek mennyiségben.  Elemezve ezeket a köpeteket megismerhetjük táplálkozási szokásaikat, táplálékukat. A szétszedett köpetben kisebb rágcsálók csontjait találtam meg. Egerek, rágcsáló kártevők minden utcán akadnak, köztük itt is. Emiatt, nem volt elég nappal tanulmányozni a baglyokat, amikor pihennek. Egyik sötét estén hazafele menet tehát betértem az utcára, hogy megnézzem a vadászó baglyokat, de meglepően érdekes dolgot láttam ott: a nappal pihenő több mint száz bagoly közül csupán 3-4 példányra találtam, ugyanis a többi szétszóródva a városban táplálkozott. Ebből jöttem rá, hogy nem a táplálék miatt vannak itt oly sokan, hiszen akkor miért mennének el éjszakánként innen?

            Harmadik tényező az utca zajossága. Mivel az utca egy mellékutca a Varró utcából indulva, és ugyanoda vezet vissza, nem sok autó vagy zavaró jármű jár arra, legfeljebb azok a járművek, melyek az ottani lépcsőházakban lakó embereké. Figyelmes várakozás után megtudtam, hogy a zaj egyáltalán nem zavarja a baglyokat, akármilyen fejlett is a hallásuk.

 

A kutatás eredménye

            Amikor a feltételezések eredményeit összevetettem, bebizonyosodott az első feltételezésem, miszerint ezek a baglyok nagy előnyben részesítik a környéken található fákat, melyeken előszeretettel pihennek nappal. Minden évben ugyanazokat a fákat használják, és ez a kulcsa a megoldásnak. Nem szabad elvenni ezt az értéket tőlük, ha azt szeretnénk, hogy sokáig gyönyörködhessünk még bennük.

            Remélem tényleg sokáig megtartják még a Varró utcai pihenőhelyüket, hogy sokat gyönyörködhessünk bennük.

Köszönöm a figyelmet!



Irodalomjegyzék

 

·        Bécsy László: Vértelen vadászat. Natura Kiadó, 1985. 12-14. oldal ill. 92-97.oldal

·        Dr. Varga Zoltán: Állatismeret. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 2005. 5-7.oldal ill.115.oldal

·        Frieder Sauer: Szárazföldi madarak. Mérték kiadó, Budapest, 1995. 8-15.oldal ill. 106-125.oldal

·        Hermann Heinzel, Richard Fitter, John Parslow: Európa madarai. Hungarian Edition Panem Könyvkiadó Kft. és Grafo Kft., Budapest, 2000. 8-22. oldal ill. 204-213.oldal

·        Tankönyvtár – Magyarország madarai http://www.tankonyvtar.hu/biologia/magyarorszag-madarai-ix-080905

·        Wikipédia – Erdei fülesbagoly http://hu.wikipedia.org/wiki/Erdei_f%C3%BClesbagoly

·        Wikipédia –Bagolyalakúak http://hu.wikipedia.org/wiki/Bagolyalak%C3%BAak

 


 

Fényképek, ábrák, grafikonok

 

 


A bagolycsoportok előfordulása a város különböző pontjain, feltüntetve a Varró utcai csoport is

 

 


A Varró utca mellékága, mely a baglyok fő pihenőhelye

 

 


Pihenő erdei fülesbaglyok

 

 


Éberen figyelnek, de közel engednek magukhoz ha gyönyörködni szeretnénk bennük

 

 

 

Bagolyszámlálás



Elhelyezkedés fa szerint a február 14.-ei számlálásnál,

 

 


és a 19.-ei számlálásnál

 

 


A Karcagi Hírmondó nevű helyi újság cikke a természetvédelmi őrök bagolyszámlálásáról

 

 


Bagolyköpetek árulják el a baglyok jelenlétét

 

 

Köpetelemzéssel sok mindent megtudhatunk a baglyok táplálkozási szokásairól