Újra Bulgáriában a Biljana!

Újra Bulgáriában a Biljana!

A Biljana néptáncegyüttes hosszú ideje építi és ápolja bulgáriai kapcsolatait. Az idén hosszas szervezőmunka és előkészületek után ismét sikerült tánctáborba vonulniuk, a Karcagi Református Egyházközség segítségével és támogatásával a festői szépségű Ivaylovgrádban töltöttek el egy csodás hetet. Hálás köszönettel tartozunk a támogatásért. A gimnázium jelenlegi és volt tanulóival, illetve tanáraival kiegészült kis csapatnak a kemény munka és az új koreográfiák elsajátítása mellett a pihenésre és a helyi kultúra megismerésére is jutott ideje, és végül minden résztvevő örökké emlékezetes, felejthetetlen élményekkel a tarsolyában tért haza.

Ivaylovgrád Bulgária délkeleti részén, a görög határ mellett, de Törökország európai részétől sem messze, a Rodope keleti nyúlványai között fekszik. A várossal régóta jó kapcsolatot ápol az együttes, helyi táncosok egy csoportját már több bolgár-magyar gálaműsor alkalmával is vendégül látták a biljanások. Most egy tanítónőként dolgozó táncos, Darina Gaydarova meghívására és invitálására utaztak Bulgáriába, ahol elsősorban új táncok és koreográfiák megtanulása, másodsorban pedig a helyi kultúra és gasztronómia megismerése volt a céljuk. Az összesen 9 napos tábor minden várakozást felülmúlóan jól sikerült. Két új koreográfia elsajátítása közben az együttes tagjainak sikerült bevonnia munkájukba a velük együtt kiutazó, de korábban nem táncoló diákokat és tanárokat is, akik lelkesen és gyorsan ismerkedtek meg a bolgár néptánc lépéseivel. A program gerincét a folyamatos tanulás és próbálás adta (nem egyszer délelőtt és délután egyaránt szerepelt tánc a napirendben), de a rengeteg munkának az eredménye is meglett: a tábor végére minden résztvevő magabiztosan és színvonalasan táncolta a begyakorolt koreográfiákat.

Darina Gaydarova mellett Szvetla Kumureva és Kraszimira Georgieva segített a táncok betanításában és koreografálásában, de ők hárman egyébként is szinte mindig a csoport mellett voltak: programokat szerveztek, kirándulási útvonalat terveztek, de múzeumokba és a környező falvakba is elvitték a csapatot. Az Ivajlovgrádtól nem mesze fekvő Szviracsiban egészen autentikus forrásokon keresztül érintkezhettek a helyi kultúrával, a lányok idős, helyi néniktől szőni, a fiúk az utcán dolgozó lakosoktól dohányt fűzni és szárítani tanultak meg. A hét egyik csúcspontja volt, amikor a falu utcáján a helyiek és magyar vendégeik spontán körtáncba kezdtek, miközben a falusiak dinnyével, paprikával és egyéb házi zöldségekkel, gyümölcsökkel, kaláccsal, helyi ételkülönlegességekkel kínálták őket. Bár közös nyelv nem volt, ez senkit nem akadályozott meg abban, hogy felhőtlenül jól érezze magát - a zene, a kultúrák találkozása, a közös munka, és az a határtalan szeretet, amivel a helyiek a külföldi vendégeket fogadták, láthatatlan kapocsként fűzte össze a fiatalokat és az időseket, a bolgárokat és a magyarokat.

A csoport természetesen Ivaylovgrádot és környékét is felfedezte, kirándult a környező erdőben (Dupka), hegyet mászott (Bjala reka), bejárta a Helytörténeti és a Néprajzi Múzeumokat, a közelben fekvő, Vila Armira nevű ókori római rezidencia maradványait, a történelmi óvárost, az impozáns, még a szocializmus időszakának felvonulásaihoz tervezett főteret. Egy napot a pihenésnek és a tengernek is szentelt a csapat, az Ivaylovgrádtól mintegy 150 km-re, de már Görögországban található Alexandrupolis partjait keresték fel, útközben érintve a festői szépségű bizánci templomáról, és annak lélegzetelállító ikonosztázáról híres Dimotikát is.

A tánc, a pihenés és a kirándulás mellett a biljanásoknak jutott idejük arra is, hogy tovább építsék bulgáriai kapcsolataikat. A tánccsoport vezetőjének, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium tanárának, Major Jánosnak a vezetésével felkeresték a helyi iskolát, ahol találkoztak a tantestület néhány tagjával, majd Alexandra Horozova igazgatónőnek átadták Koncz Tibor elnök-lelkész úr, és Szentesi Lajos főgondnok üdvözlő üzenetét. A cél az, hogy a két iskola és a két város között hatékony, mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködés alakuljon ki, és minél több tanuló ismerkedhessen meg a másik ország kultúrájával, szépségeivel, táncaival. A kezdeményezésre úgy tűnik, bolgár oldalon is van fogadókészség, így a jövőben könnyen lehet, hogy megszaporodnak a magyar látogatások a térségben. Az együttest a tábor utolsó estéjén Ivaylovgrád polgármesterasszonya, Diana Ovcsarova látta vendégül, sőt, a városvezető szívhez szóló köszöntőt is intézett a magyar vendégekhez. Beszédében hangsúlyozta, rendkívüli módon örül neki, hogy külföldről is érdeklődnek hazája kulturális hagyományai, táncai, életmódja iránt, és őszintén reméli, hogy sikerül hosszú távú együttműködést kialakítani Karcag és Ivajlovgrád között.

Gyorsan, szinte pillanatok alatt szállt el a kicsivel több, mint egy hét. A hazafelé vezető úton Plovdiv és Szófia történelmi nevezetességei jelentették az izgalmas látnivalót, és bár nem volt idő megismerkedni Bulgária összes csodájával és titkával, de így is élmények tucatjával gazdagodtak a karcagi diákok, felnőttek, tanárok. A táncosok és a Bulgáriával először találkozók is egyetértettek abban, hogy egy egészen különleges kultúrába nyertek betekintést: a helyiek közvetlensége, önzetlen szeretete és barátságos közeledése jellemezte ezt a rövid, de tartalmas kirándulást, miközben nemzetiségtől függetlenül mindenkit összekötött a tánc szeretete, és az egymás hagyományai iránt táplált kíváncsiság. A csoport összes tagja nevében szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni egykori osztályfőnökömnek, Major János tanár úrnak a fáradhatatlan szervező munkáért, a tolmácsolásért, a segítségért, a türelemért. Tanár úr „ide is elhozott bennünket”- ahogy ezt már tőle megtanultuk az elmúlt évek bulgáriai utazásai során.

Kele János - KNRG öregdiákja DE Közgazdász hallgató

Major János szaktanár

Karcagi Nagykun Református Gimnázium 5300 Karcag, Madarasi út 1-3. E-mail: info@reformatus.eu