Karcagi Nagykun Református Gimnázium,
Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium

A csontok kémiája és a csontritkulás

(A”néma járvány”)

Készítette:

Gazdag Annamária

Segítő tanár:

Bíróné Varga Tünde

Karcag, 2011

Tartalom

1. Célkitűzés 3. oldal

2. A vázrendszer funkciója 3. oldal

3. Csontok szerkezete 3. oldal

4. A csontok főbb anyagainak kimutatása 3. oldal

4.1. Csontok szerves állományának kimutatása 3. oldal

4.2. Csontok szervetlen állományának kimutatása 3. oldal

4.3. A csontokban a szerves és szervetlen állományának százalékos megoszlásának meghatározása 4. oldal

4.4. Kalcium kimutatása kis mennyiségű vizsgálati anyagból kristályos vegyület formájában mikroszkóp segítségével 4. oldal

5. A csontképzés folyamata 4. oldal

6. A kalcium-anyagcsere szabályozása 4. oldal

7. A csontállomány életkori változásai 5. oldal

8. Csontritkulás (osteoporosis) betegség ismertetése 5. oldal

8.1. Csontritkulás okai 5. oldal

8.2. Csontritkulás tünetei 5. oldal

8.3. Diagnózis 6. oldal

8.4. A terápia lehetőségei 6. oldal

8.5. A betegség kialakulásának megelőzése 7. oldal

9. Összegzés 7. oldal

10. Mellékletek 8. oldal

11. Hivatkozások 11. oldal

1. Célkitűzés

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint a daganatos betegségek és a szív- és érrendszeri betegségek mellett a legjelentősebb népegészségügyi probléma a csontritkulás. A csontritkulás kb. 200 millió nőt és férfit érint a világon. Európában félpercenként következik be egy csonttörés, amelynek oka a csontritkulás. Ezen tények hatására kezdtem el foglalkozni a csontritkulás problémájával és döntöttem e téma mellett. Dolgozatom célja a csontritkulás (osteoporosis) betegségre való figyelemfelhívás, ismertetése valamint a kezelési és megelőzési módok bemutatása. Tanulmányomban bemutatom a csontok felépítését és az állományai jelentőségét laboratóriumi kísérletekkel alátámasztva.

2. A vázrendszer funkciója

A test mozgásában résztvevő szerkezetet mozgásrendszernek nevezzük. A mozgásrendszer aktív (izomrendszer) és passzív (csontok és izületek) részre osztható. A csontváznak alapvetően hármas funkciója van. A test szilárd vázát alkotja, életfontosságú szerveket (pl. agyvelő) véd a külső hatások ellen, üregébe zárja a vérképzőszervként működő vörös csontvelőt.

3. Csontok szerkezete

Az emberi test csontváza 206 csontból áll, ami összsúlyát tekintve a test súlyának 10%-a. A csontok alakjuk szerint változatosak lehetnek, és nagyságuk is igen eltérő méretet képviselhetnek. A friss csont színe sárgás, vérteltsége szerint vöröses árnyalatú. A csontokat csontszövet építi fel. A csontszövetet a sejtek és ECM (extracelluláris mátrix) alkotja. Az ECM-ában sok szervetlen anyag található (kalcium-foszfát,karbonát,Mg,Na),emiatt a legellenállóbb szövettípus a szervezetben.Sejttípusai az osteoblast, osteocyta és az osteoclast. Az osteoblast a sejtközöttiállomány szerves részét termeli. Az osteocyta fenntartaja a sejtközötti állományt és segíti a csontregenerációt. Az osteoclastnak az ECM bontásában van szerepe. A vér monocytáiból képződi. A szerkezeti alapegysége az osteon. Ez egy koncentrikus csontlemezhengerből álló képlet. A koncentrikus csontlemezek között vannak a csontsejtek,melyek kapcsolatban állnak egymással. Központjában egy hosszanti üreg a Havers-csatorna fut. A benne levő ér táplálja az osteont. Egy osteont általában 5-20 koncentrikus lemez alkot. Egy-egy Havers-csatornát keresztirányban, a legkülső csatornát a csont felszínével illetve a legbelsőt a velőüreggel a Volkmann-csatornák kötnek össze. A csont külső és első felszínén az osteonokat külső és belső borító csontlemezek burkolják. Ezeket a csonthártya termeli. A csonthártya egy kötőszövetes réteg a szövet külső vagy belső felszínén (periosteum,endosteum).Feladata a csont táplálása, és szükség esetén a regenerációban is részt vesz. A csonthártya alatt a csontszövet két állományt alkot.A csont keresztmetszetén szabad szemmel is látható ez a két állomány:kívül kemény, egyneműnek látszó kompakt állomány, és belül a vékony csontlemezkék és gerendácskák hálózatából álló szivacsos állomány. A csontok belsejét a légtartalmú csontok és csöves csontok középdarabjának kivételével szivacsos állomány tölti ki. (1. és 2. ábra)

A csontok víztartalma 40%. A szilárd alkotórészek 30-40%-a szerves, a 60-70%-a szervetlen állomány. A csontok szerves anyaga a fehérje, az osszein és a kollagén. Ez biztosítja a csont rugalmasságát. A szervetlen részt hidroxilapatit formájában Ca-sók (foszfát, szulfát és karbonát) alkotják, amelyek szilárdságot, merevséget biztosít a csontnak. Ennek köszönhetően egy rendkívül rugalmas, de mégis ellenálló képződmény alakul ki.

4. A csontok főbb anyagainak kimutatása

Vizsgálataink során a csontok főbb anyagainak kimutatását és ezeknek köszönhető tulajdonságok igazolását végeztük el. A protokollokat az 1-6. számú táblázat tartalmazza.

4.1. Csontok szerves állományának kimutatása

A szerves állomány kimutatása céljából a csontot egy napra 10%-os sósavoldatba helyeztük. Másnap megvizsgálva a mintát azt tapasztaltuk, hogy puha tapintású, rugalmas és hajlékony lett a csont. A sósav a szervetlen állományt kioldotta a csontból, csak a rugalmas szerves állomány maradt meg. A csontok rugalmassága tehát a szerves állományuknak tulajdonítható.

4.2. Csontok szervetlen állományának kimutatása

A csontok szerves állományának kimutatása érdekében egy csirkecsontot hevítettünk 45 percen át. Majd a maradványokat már kis erőhatás segítségével össze tudtuk törni. A kihevített csont berepedezett, törékennyé vált, mert elveszítette a rugalmasságát adó szerves alkotórészeit. A csontok szilárdsága tehát szervetlen állományuknak tulajdonítható.

4.3. A csontokban a szerves és szervetlen állományának százalékos megoszlásának meghatározása

A szerves és szervetlen állomány arányának meghatározása érdekében a hevítés előtt lemértük a csont tömegét (9,3g), majd a hevítés után is megismételtük ezt (6,2g). Tehát a különbségből látszik, hogy az égés során anyagok távoztak el a csontból. A szerves állomány tehát 3,1g-os értéket képviselt, míg a visszamaradó 6,2g a szervetlen állomány. Azaz a szervetlen állomány a csont 66,6%-át, a szerves alkotórészek pedig a 33,4%-át képezik. A kapott eredményünk megfelel az irodalmi értékeknek.

4.4 A csontot felépítő foszfátok igazolása foszfor kimutatása segítségével

A hamu feloldása során barna színű oldatot kaptunk, amely az ammónium-molibdenáttal okkersárga csapadékot képez. Foszfor jelenlétében ammónium-foszfor molibdenát keletkezik, az alábbi reakcióegyenlet szerint:

(NH₄)₂MoO₄ + H₃PO₄ = (NH₄)₃P(MoO₁₀)₄

4.5. Kalcium kimutatása kis mennyiségű vizsgálati anyagból kristályos vegyület formájában mikroszkóp segítségével

A csontok szervetlen kationjai közül a kalcium fordul elő legnagyobb mennyiségben. Ennek kimutatása során a hamuhoz adott anyagok fehér színű csapadék, gipsz kiválását eredményezték. Először a tárgylemez szélén, majd később az egész felületén is láthatóvá vált. A reakció az alábbi egyenlet szerint ment végbe:

Ca²⁺ +SO₄^2- = CaSO₄

Mikroszkópos vizsgálat során megállapítottuk, hogy a gipszkristályok hosszú, tű alakúak.

5. A csontképzés folyamata

A csontok képződése már az embrionális élet során megindul: az egyes vázelemek porcos formában jelennek meg. Először a szerves állomány, majd a szervetlen állomány alakul ki, de végleges állományát csak 25-30 éves korra éri el. A csontosodási magvakban megtalálható csontképző sejtek (osteoblaszt) építik a csontszövetet. A szivacsos állomány trajektoriális szerkezete az élet során a terhelésnek megfelelően újra és újra átrendeződhet. Ebben az osteoblasztokon túl a csontfaló sejteknek (osteoklaszt) is nélkülözhetetlen szerepe van. Felnőtt ember szervezetében a két sejttípus aktivitása egyensúlyban van, azaz a csonttömeg változatlan. (3. kép)

6. A kalcium-anyagcsere szabályozása

A kalcium nemcsak a csont szilárdságának fenntartásához nélkülözhetetlen, hanem még számtalan életműködés szempontjából is fontos. Ilyen például az izommozgás, véralvadás, enzimműködés, neurotranszmitterek felszabadulása és intracelluláris folyamatok „másodlagos hírvivője”. Ezért elengedhetetlenül fontos a vér kalciumszintjének pontos szabályozása. Ezt a vér kalciumszintje alapján két ellentétesen működő hormon valósítja meg. A mellékpajzsmirigy parathormonja emeli a vér kalciumszintjét: aktiválja a csontfaló sejteket és a csontokból felszabadítja az ionokat, valamint fokozza a vesében a visszaszívást és a tápcsatornában a felszívást. Ehhez a folyamathoz szükséges a D-vitamin is. A pajzsmirigy kalcitoninja ezzel szemben csökkenti a vér kalciumszinjét és serkenti a csontképző sejtek működése útján a csontosodási folyamatokat. A csontok állományának fenntartásában a női nemi hormonnak, az ösztrogénnek a csontbontás gátlásával szintén nagyon fontos szerepe van.

7. A csontállomány életkori változásai

Gyermekkorban a csontépítés felülmúlja a lebontását,így a csontok növekednek.A csontépítés és a csontbontás felnőttkorban egyensúlyban van. A maximális csonttömeg elérése után megkezdődik a csökkenés. A csontfaló sejtek pusztítják a csontállományt, azaz fokozatosan csökken a csonttömeg, ami a változó korban lévő nők esetében (ösztrogénszint csökkenése és a termelés leállása miatt) különösen felfokozódik. A csontveszteség mindkét nemnél az ötvenes években kezdődik, azután a nőknél gyorsabb ütemben folytatódik, mint a férfiaknál. A nők életük során csontozatuk úgynevezett kérgi rétegének 35%-át, míg a szerkezeti tartók 50%-át vesztik el. Ez a folyamat a jellegzetes betegség, a csontritkulás kialakulásához vezet. (4. ábra)

8. Csontritkulás (osteoporosis) betegség ismertetése

A csontritkulás egy olyan –elsősorban nőket sújtó- anyagcsere betegség, amelyben tehát az építő és bontó szakasz közötti összhang felbomlik és ennek következtében a csontokat alkotó szerves és szervetlen alkotórészek azonos arányban csökkennek. Mikroszkópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a csontokat felépítő csontgerendák vastagsága lecsökken és a gerendák közötti távolság megnő. (5. ábra)

8.1. Csontritkulás okai

A rizikótényezők két csoportra oszthatók. Az első csoportba a nem befolyásolható tényezők tartoznak. A nők inkább érintettek. Magyarországon a becslések szerint a csontrikulásos betegeknek 2/3-a nő és 1/3-a férfi. A kaukázusi népcsoportnak is jellemző betegsége. Az öregedéssel is bekövetkezik a természetes csontvesztés(30 év felett 0,7%/év ). A felmenőknél előforduló csontritkulás növeli is növelheti a hajlamot. A második csoportba a potenciálisan befolyásolható tényezők tartoznak. Az ösztrogénhiány, alacsony Ca⁺⁺ bevitel, alacsony testsúly, a dohányzás és a mozgás szegény életmód, pajzsmirigy túlműködése és egyéb hormonális

8.2. Csontritkulás tünetei

A csontritkulást "néma járványnak" is nevezik, mert az első tünet már maga a csonttörés, amikor a beteg először jelentkezik az orvosánál. Előzményekben vannak figyelemfelkeltő tünetek, amikor még nem veszik komolyan a jeleket. Ilyen tünet a fáradtság, a beteg testmagasságának csökkenése, háti görbülete fokozódik. Terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom - annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá. Sok esetben nem is kezdődő elváltozásnak, hanem a fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó panaszokat csak a későbbi időszakban okoz, így szinte észrevétlen alakul ki a már maradandó elváltozás.

A későbbi időszakban a vezető tünet szintén a fájdalom. Jellegzetes egyrészt a hirtelen kis erő behatására létrejövő éles fájdalom, amely lehet az éppen létrejövő csigolyatörés vagy beroppanás, vagy csak egészen kicsi, szemmel nem is látható csontgerendatörés következménye. Az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszüléséből jön létre. Gyakori panasz, hogy a betegek nem tudják a hátukat tartani.

A makroszkópos elváltozások jellegzetesek lehetnek. A háti domborulat fokozódását, a testmagasság jelentős csökkenését észleljük, az ágyéki görbület elsimul, a hátizomzat és a szalagok megfeszülnek, a hasizmok pedig megnyúlnak, elengednek. A has elődomborodik, a bordák alsó részei közelednek a csípőlapátokhoz, súlyos esetben el is érhetik azokat, ezzel is növelve a panaszokat. Jellegzetes lesz tehát a betegek testtartása, mivel a test egyensúlyát csak úgy tudják megtartani, hogy könyökeiket hátrahúzzák, vagy hátratett kézzel állnak. Sokan a nap végére egyre jobban előregörnyednek, mivel ilyenkor az izmok már annyira elfáradnak, hogy nem képesek a gerincet egyenesen tartani. Ennek köszönhetően megváltozik a gerinc terhelése. Előrehaladott esetben a járás is bizonytalanná válik. Következményként kis erőbehatásra csonttörések jönnek létre, leggyakoribbak a csigolyák, a combnyak és a csukló törése.

8.3. Diagnózis

A diagnózis felállításának egyik fontos kritériuma az anamnézis felvétele. Kikérdezik a panaszairól, múltjáról, előző betegségeiről. Laboratóriumi vizsgálatok során vérből és vizeletből végeznek vizsgálatokat. A laboratóriumi vizsgálatok egyrészt a szervezet kálcium-foszfor anyagcseréjére adnak felvilágosítást, másrészt az egyéb betegségekhez társuló csontritkulás felderítésében van szerepük.

A röntgenfelvételek kismértékű csontritkulás felderítésére nem alkalmasak, mert a csontveszteségnek el kell érnie a 30 - 40%-ot ahhoz, hogy a röntgenen látható legyen a különbség.

A pontos csontsűrűség mérésre szolgálnak a csontsűrűségmérő készülékek, amelyek segítségével 3-4%-os pontossággal meghatározhatjuk a test különböző részein a csontok ásványianyag-tartalmát. Leggyakoribb mérési helyek a csukló, a gerinc és a combnyak. A mért érték összehasonlításra kerül az azonos nemű, egészséges, teljes csonttömeggel rendelkező 30 éves népcsoport csontsűrűségével. A röntgensugárzással működő, modern készülékek sugárterhelése kicsi, ezért a vizsgálat az egészségre ártalmasság tekintetében korlátozás nélkül megismételhető. De mivel az elváltozások viszonylag lassan alakulnak ki, ezért az aktuális állapot felméréséhez elegendő 1-1,5 évente megismételni a vizsgálatot. (6. kép)

8.4. A terápia lehetőségei

A csontritkulás terápiás lehetőségeit alapvetően négy lehetőség biztosítja: az étrendi kezelés, a gyógyszeres kezelés, a mozgásterápia és a gyógyászati segédeszközök alkalmazása.

Az étrendi terápiának az a célja, hogy minden csontanyagcsere szempontjából fontos anyagot optimális mennyiségbe juttasson a beteg szervezetébe. Az elfogyasztott tápláléknak fedeznie kell a szervezet energiaigényét. A szerves anyagok közül fehérjéből és zsírból napi 1-1g/ttkg, szénhidrátból pedig 4-6g/ttkg/nap mennyiség bevitele javallott.

A szervezet kalcium-igénye átlagosan 1000mg/nap, amely érték függ az életkortól. (7. táblázat) Nagy mennyiségű kalciumot tartalmaznak a tejtermékek, az olajos magvak, a halak, a zöldségek és a gyümölcsök. (8. táblázat)A csontosodási folyamatokat serkentő D-vitamin napi adagja 400NE, amelyet máj, tojás, tej, tejtermékek, halolaj formájában juttathatunk a szervezetbe. Nemcsak a bevitt foszfor mennyisége, hanem a kalciumhoz viszonyított aránya is fontos. Ideális a Ca:P arány, ha 1:1, vagy 1,5:1. Az arány helytelen megválasztásával a kívánthoz képes épp ellentétes hatást érünk el. Jelenlegi táplálkozásunk következménye: túlzott foszfor-bevitel. „Bűnösök”: kólafélék, szénsavas üdítőitalok, amelyek tartós fogyasztása a csontok és a fogak fellágyulásához vezethet. Természetes foszforforrás a húsok, húskészítmények, olajos magvak. Ajánlott mennyiség: 700 mg/nap. Az A-vitamin a csontok hosszanti növekedését segíti elő. Források: sárgarépa, sütőtök, bimbóskel, fűszerpaprika, kajszibarack, tej, tojás, vaj, sertésmáj. A K-vitamin szerepe van a csontfehérje szintézisében, a csont mátrixának kialakításában. Források: brokkoli, saláta, paraj, káposzta, paradicsom, tej, tejtermékek, máj. C-vitamin szükséges a csontszöveti fehérje (kollagén) képződéséhez. Források: alma, gyümölcsök, savanyú káposzta, zöldségek. Fluor növeli a csontképzést. Források: halak, tea, fluorozott ásványvizek.

A gyógyszeres kezelés elsősorban a D-vitamin és a kalcium pótlására, valamint a fájdalomcsillapításra irányul. (7. és 8. ábra)

A gyógytornagyakorlatok rendszeresen kell végezni, amelyek célja a zsugorodott izmok nyújtása, a megnyúlt izmok erősítése és a jó testtartás kialakítása. A gyakorlatok típusai a következők: hátizom és lapockazáró izomzat erősítés , mellkas ellazítása és nyújtása, légző-, egyensúly- és koordinációs gyakorlatok.

Súlyosabb esetekben, főleg idős embereknél alkalmazzák a gyógyászati segédeszközöket. A bot és a járókeret használatának célja a mozgás biztonságosabbá tétele. A fűzők pedig stabilizálják a gerincet és javítják a testtartást.

8.5. A betegség kialakulásának megelőzése

A kezelésnél sokkal fontosabb a megelőzés kérdése. Már gyermekkorban sokat tehetünk a betegség kialakulásának megelőzése érdekében. Ennek alapja a lehető legnagyobb csonttömeg kialakítása. Ebben fontos szerepet tölt be a megfelelő, egészséges, változatos és vitamin gazdag táplálkozás, a káros szenvedélyek mellőzése és a rendszeres testmozgás. A változó korú nőknél a későbbi életminőséget jelentősen befolyásolja a megfelelő időben elkezdett ösztrogén terápia.

Érdemes arról szólnunk, hogy hazánkban évente 15 000 combnyaktörés történik a csontritkulás miatt. E betegek kb. 15-18%-a egy éven belül meghal. Azaz 2000-2500 ember halálát okozza közvetve ez a betegség egy évben. A hazánkban évente bekövetkező kb. 80 000 csontritkulásos csonttörés nagy része kivédhető lenne, a csontritkulásos folyamat időben felismerésre kerülne és megtennék a megfelelő megelőző lépéseket. Ehhez szükséges a potenciális betegek ismeretének bővítése.

9. Összegzés

Dolgozatunkban áttekintést nyújtottunk a csontok felépítéséről és működéséről. Kísérletekkel igazoltuk, hogy a csontok állománya alapvetően két fő részre osztható: a szerves és szervetlen állományra. Bizonyítottuk továbbá, hogy az előbbi a csont rugalmasságáért, az utóbbi pedig a szilárdságáért felelős. Végül bemutattunk egy rendkívül alattomos, életminőségünket nagyban befolyásoló népbetegséget, amely kialakulása a fent említett alkotóelemek mennyiségi változásaira vezethető vissza. Igyekeztünk megismertetni és felhívni a figyelmet erre betegségre, hiszen gyermekeink egészségéért, jövőjéért a tudatos nevelésünkkel sokat tehetünk.

10. Melléklet

1. ábra A csont keresztmetszete 2. ábra A csont mikroszkópos szerkezete

Eszközök és anyagok	Főzőpohár, vasháromláb,azbeszt háló, égő, víz, Ultra mosogatószer.
Módszer	A zsírtalanítani kívánt csontra annyi vizet öntünk, hogy éppen ellepje. Egy kanál Ultra mosogatószert adunk hozzá. 1-2 percig főzzük, majd tiszta vízzel leöblítjük.

1. táblázat Csontok zsírtalanítása

Eszközök és anyagok	Főzőpohár, csipesz, 10%-os sósav-oldat, csirkecsont.
Módszer	Zsírtalanított csontot 10%-os sósav-oldatot tartalmazó főzőpohárba teszünk. Egy nap múlva megfigyeljük a változásokat.

2. táblázat Csontok szerves állományának kimutatása

Eszközök és anyagok	Vasháromláb, azbeszt háló, égő, csipesz, mérleg, csirkecsont.
Módszer	Mérjük le egy darab zsírtalanított csirkecsont tömegét, majd tegyük vasháromlábra helyezett azbeszt lapra, és hevítsük ki erősen 30-40 percig. Figyeljük meg a változást.

3. táblázat Csontok szervetlen állományának kimutatása

Eszközök és anyagok	Vasháromláb, azbeszt háló, égő, csipesz, mérleg, csirkecsont, dörzsmozsár, törő.
Módszer	Mérjük le egy darab zsírtalanított csirkecsont tömegét, majd tegyük vasháromlábra helyezett azbeszt lapra, és hevítsük ki erősen 30-40 percig. Figyeljük meg a változást, és mérjük le újra a csontdarabot. Számítsuk ki a súlyveszteséget százalékban.

4. táblázat A csontokban a szerves és szervetlen állományának százalékos megoszlásának meghatározása

Eszközök és anyagok	Kémcsövek, kémcsőállvány, kémcsőfogó, égő, lombik, tölcsér, szűrőpapír, szűrőállvány, 10%-os salétromsav, ammónium- molibdenát oldat, állati hamu.
Módszer	A vizsgálandó hamuból keveset kémcsőben 3 ml híg salétromsavban enyhe melegítéssel feloldjuk. Az oldathoz 3 ml ammónium- molibdát oldatot adunk.

5. táblázat A csontot felépítő foszfátok igazolása foszfor kimutatása segítségével

Eszközök és anyagok	Kémcsövek, kémcsőállvány, kémcsőfogó, égő, tárgylemezek, cseppentő, üvegtű, mikroszkóp, 10%-os sósav, 10%-os salétromsav, desztillált víz, állati hamu.
Módszer	Kevés hamut kémcsőben 3 ml híg sósavban enyhe melegítés közben feloldunk, majd szűrünk. A szűrletből egy cseppet tárgylemezre viszünk, és kis lángon szárazra párolunk. A maradékra egy csepp desztillált vizet és egy csepp 10%-os kénsavat cseppentünk. Nagyon enyhe lángon addig melegítjük, míg a csepp szélén a kristályosodás megindul. Mikroszkóp alatt vizsgáljuk meg a kristályok formáját!

6. táblázat Kalcium kimutatása kis mennyiségű vizsgálati anyagból kristályos vegyület formájában mikroszkóp segítségével

3. ábra A csontok újraképződése 4. ábra A csont sűrűségének életkori változása

5. ábra A csontritkulás hatása a csont állományára

Gyermekkorban	500-800 mg/nap
Felnőttek számára átlagosan	1000-1200 mg/nap
Áldott állapotban lévő és szoptató édesanyáknak	1200-1500 mg/nap
Már diagnosztizált osteoporosisos betegeknek	1500 mg/nap

6. ábra Csontsűrűség mérés 7. táblázat A szervezet kalcium-igénye különböző életkorban

Nagy	Közepes	Csekély
tejpor 1200 mg	gesztenye 95 mg	vörös ribizke 57 mg
mák 968 mg	sovány túró 90 mg	kelkáposzta 57 mg
parmezán sajt 850 mg	földimogyoró 99 mg	szeder 52 mg
ementáli sajtok 800 mg	tojássárgája 80 mg	élesztős sütemény 52 mg
trappista, Óvári 600 mg	paradicsomos hal 78 mg	szilvaíz 50 mg
juhsajt, juhtúró 400 mg	lencse 74 mg	csipkebogyó 50 mg
sűrített tej 300 mg	csipkebogyóíz 70 mg	naspolya 49 mg
mogyoró 290 mg	hekk 69 mg	csiperke 45 mg
olajos hal 270 mg	tökmag 66 mg	narancs 44 mg
mandula 238 mg	birsalma 66 mg	zöldborsó 41 m
szója 200 mg		tojás 40 mg
tejszínes krémsajt 180 mg		méz 40 mg
juhtej 180 mg		meggy 35 mg
tejföl 130 mg
paraj, búza 133 mg
tej, kefír, joghurt 120 mg
napraforgó 118 mg
sóska 113 mg
banán, mazsola 110 mg
szárazbab 106 mg

8. táblázat Az ételek és élelmiszerek kalciumtartalma (az értékek 10 dkg-ra vagy 1 dl-re vonatkoznak)

7. ábra D-vitamin 8. ábra Csonterősítő tabletta

11. Hivatkozások

· Dr. Donáth Tibor: Anatómia- élettan, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 2005

· Gál Béla: Biológia 11., Mozaik Kiadó, Szeged 2004

· Dr. Ádám György, Dr. Fehér Ottó: Élettan biológusoknak, Tankönyvkiadó 1991

· W.G. Hale, J.P. Margham, V.A. Saunders: Biológia értelmező szótár, Panem, Budapest 1997

· Dr. Lénárd Gábor: Biológiai laboratóriumi vizsgálatok, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1995

· Gergely Pál, Erdődi Ferenc, Vereb György: Általános és bioszervetlen kémia, Semmelweis Kiadó, Budapest 2005

· Lakatos Péter: Rossz csontok- avagy mit tegyünk, hogy csontjaink egészségesek maradjanak, Semmelweis Kiadó, Budapest 2005

· Internetes források